Hét közepén végre odaértem a keretezőhöz a tündérkémmel. Előtte még kapott némi háttérfestést.
Tegnapra pedig el is készült és felkerült a helyére. Igaz nem oda, ahova először gondoltam, hanem a nappaliba a tájkép helyére. Ez utóbbi már a szüleimnél lóg a falon, anyu úgyis rég próbálta elkunyerálni.
Ami nem látszik a képen, az az arany keretben lévő barna csíkok. Mintha repedezve lenne. 
